Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja – azért a víz az Úr…

Az elmúlt hónapban rengeteget dolgoztam azon, hogy meg tudjuk nyitni az új Haszonkulcs Üzletet a maglódi Auchan Korzón. Előkészületek, tervezgetés, rajzolgatás, bevásárlás, kihívások, festés, pakolás, logisztika, berendezés, várakozás. És eljött a nagy nap, március 12-én reggel 9 órakor megnyitottunk 🙂 Elképzeléseimet bőven felülmúló fogadtatás, egy kedves Vásárlónk már az első nap 7 pár cipőt hozott – csak arra várt, hogy megnyissunk és rendbe rakjuk a kedvenc lábbeliket. Átjárt a „létrehoztam valamit” érzés: büszkeség, elégedettség, izgalom és felhőtlen boldogság. Minden este úgy kapcsoltam le a villanyt, hogy ez az érzés volt bennem, és tudtam – holnap reggel folyt köv.

De ma nem. Körbenéztem, összeszorult a szívem, azzal búcsúztam az Üzlettől, hogy ne aggódjon nemsokára jövünk…. Mert döntést kellett hoznom. Jól átgondolt, a közel- és távoli jövőre is kiható döntést. Ami kihat rajtam kívül 6 családra, akikkel egy ilyen helyzetben felelősséggel tartozom. Ügyvezetőként az egyik legnehezebb feladat – legalábbis nekem, hogy az Üzleti érdekeket egyeztessem az emberi kapcsolatokkal. De vannak olyan helyzetek, amikor az üzlet másodlagossá kell, hogy váljon. És hiszem, hogy ez most egy ilyen helyzet. Nem várhatom meg, amíg fentről jön az „utasítás”. Nem tehetem kockára Hafi 7 hónapos kisfiát, Andris 80x éves nagymamáját, a Gyermekeinket, Szüleinket, és persze saját magunkat.

Így holnaptól mindkét Haszonkulcs Üzletünk zárva tart, amíg szükséges. A Fiúk mellettem állnak, kitartanak, támogatásukról biztosítottak – és az elmúlt másfél év alapján tudom, hogy maradéktalanul számíthatok rájuk.

Hogy nekem mi ebből a tanulság? Az irányítás illúziója 🙂 Hiába hisszük mekkora királyok vagyunk,  éljük a nagymenő életünket, rohanunk, hajtunk, küzdünk, nekem úgysem lehet bajom ha sms-t írok vezetés közben, nekem van pénzem engem elkerülnek a betegségek és amúgy is – nagy autóval úgy parkolok ahogy akarok. Aztán jön egy mikrométernél is kisebb vírus és körberöhög minket. De mi akkor is kitartunk, minek nekem szájmaszk vagy kesztyű, megyünk shoppingolni, meg a tópartra mert szép az idő és felháborodunk ha megszólnak minket. És ebbe is tudunk némi politikai gyűlöletet belecsempészni, bezzeg régen bezzeg a másik bezzeg a MIVAN?

Emberek! Kapjatok már a bucitokhoz! Mit fogtok majd csinálni, amikor levegőért kapkodva könyörögtök lélegeztetőgépért, de már nincs több? Amikor majd egyedül szenvedtek egy fóliába zárva és hiába kiabáltok, senki nem megy segíteni? Nem azért mert nem akar, hanem mert nem tud… Mert összeesküvés elmélet ide, összeesküvés elmélet oda – fingunk sincs, mivel lehetne gyógyítani a koronavírust. Talán a C-vitamin, vagy a szauna, vagy a karantén. Túl vagyunk már a megelőzésen mégis talán ez a megoldás. Megelőzni, hogy kapjanak a rokonok egy értesítő levelet a kórháztól…

Szóval döntöttem. És hiszem, hogy jól tettem. Engedjétek el kicsit Ti is az irányítást… Hagyjátok a teendőket és előzzetek meg. Bár engem most nem tudtok. Nem közlekedek 😉